sajnos most is elég jó okom volt rá hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, mert elkezdődött a vizsgaidőszak, és nekem a biokémia és élettan szigorlat mellett még neurobiológia is maradt, mert évközben nem sikerült megajánlott jegyet szereznem belőle. ebből a 3 vizsgámból a neuro számított a legkönnyebbnek, szóval azt gyorsan le is tudtam még az első héten. aztán kezdtem gyűrni az élettant.... az élettannak is ugyan olyan nagy tétje volt sajnos mint anno januárban az anatómiának, mert ha ezt nem csinálom meg idén akkor jövőre nem mehetek 3. évbe hanem kezdem megint a 2. évet, de hát a faszom se fogja ezt mégegyszer végig csinálni - már elnézést a kifejezésért - mert nekem már ígyis nagyon elegem volt az egészből.
szóval június 10.-én mentem élettanból szigolatozni ami elég korai időpontnak számított, de hát úgy voltam vele hogy bátraké a szerencse. reggelről kezdődött az írásbeli beugróval, azon el kellett érni legalább 60%-ot ahhoz hogy szóbelizni mehess. hát én már itt eléggé izugltam, megírtam, aztán jöttek az eredmények és sikerült. itt az egyik szemem sírt a másik meg nevetett, egyrészt nagyon örültem, hogy elsőre sikerült a beugró, másérszt meg nagyon ideges voltam hogy nem akarok én még szóbelizni mert nem éreztem magamban annyira az affinitást hogy én most beszélgessek ott az élettanászokkal minden féle dologról. de hát az élet nem kívánságműsor, behívott az egyik tanár, kihúztam szépen a 3 kis tételem aztán kezdjük. a 3 tételből 2 az amolyan semmilyen nem volt, tudtam róla beszélni de nem volt a kedvencem, a harmadikat viszont nagyon szerettem és elég jól tudtam - legalábbis ezt hittem.
aztán elkezdődött szépen a felelet, elmondtam az első 2 tételt szinte hibátlanul, meg is lepődtem magamon hogy milyen jól sikerültek :D aztán jött a harmadik... teljesen biztos voltam a dolgomban mert azt éreztem az nagyon jól megy, aztán a tanár elkezdett kérdezgetni, egyre jobban elmerültünk a részletekben én pedig már annyira összezavarodtam, hogy azt sem tudtam kb hogy hívnak. még a tanár is megkérdezte hogy "Na mostmár eléggé sikerült összezavarnom magát?" hááát gondoltam nem kicsit... itt nagyon azt éreztem hogy most meg fog buktatni, aztán mondta hogy összegezve a dolgokat nem volt ez rossz, szóval egyezzünk meg egy hármasban. szóval hármas lett az élettan szigorlatom !!!! :D :D figyeltem az órámat, 55 percig feleltetett, vért izzadtam érte és a végén már az életemet is eluntam, de sikerült!!! :D
szóval most hatalmas nagy kő esett le a szívemről, el sem tudom mondani micsoda megkönnyebbülés, mert ez azt jelenti hogy szeptembertől hivatalosan is HARMAD ÉVES ORVOSTANHALLGATÓ VAGYOK !!!!!!!!! és örökre véget ért ez a rémálom amit másodévnek hívnak.... :D

igaz, hogy a biokémia szigorlatom még hátra van, abból majd csak június végén megyek vizsgázni, de azzal a tantárggyal szerencsére nem csúszhatok. ha sikerül idén, ha nem, akkor is 3. évbe megyek !!!! :D :D
szóval most pár napig pihenek és kikapcsolom az agyam, összeszedem magam a földről, aztán nekiesek még annak a fos bikémnek is.... ezek után már az sem fog ki rajtam!!

UI: vigyázat!! jövőre már fogakat fogok húzni! ;) :D

új kedvenc <3

ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚRISTEN JÉZUSOM jézusom jézusom jézusom annyuira pörgök és olyan izgalom van bennem hogy tuti vagy 200 a pulzusom de azért megpróbálok higgadtan írni. szóval.

oké abban biztos vagyok hogy ez a Conchita nem azért nyert mert annyira rohadt jó lett volna a zenéje vagy a hangja, kb az összes szám csak jobb volt az övétől, de mivel manapság annyira divatos és felkapott dolog lett ez az elfogadás megértés szeretet és testvériség dolog hogy most nagyon menő lett és meg kellett nyernie, de ha nem lenne töke és szakálla akkor tuti hogy nem nyerte volna meg. amikor láttam hogy kezd elhúzni a pontokkal és valószínűleg ő fogja megnyerni akkor tökre kiakadtam hogy mennyire nem a zenéről szól ez az egész és ez egy szar stb és ennek nem így kéne lennie, aztán amikor tudatosult bennem hogy ausztria itt van egy köpésre és pár óra kocsikázással ott is lehet lenni, és jövőre ott lesz az eurovízió és nekem ezzel teljesülhet életem egyik legnagyobb vágya hogy élőben nézzek végig egy eurovíziót és ilyen közeli és könnyen elérhető sztem nem is lesz többet mint jövőre….ok. szóval jövőre irány bécs !!!!!

tudom tudom tudom nem mondható hogy túl aktív lettem volna az elmúlt időszakban. azaz aktív voltam, csak nem itt. az utolsó bejegyzés még úgy kezdődött, hogy "itt a 2. félév", ezt pedig már úgy is kezdhetném hogy "vége is a 2. félévnek" mert már közeledünk hozzá. pedig a java még csak most jön majd a vizsgaidőszak személyében, jajjj de jó is lesz. na jó, nem is akarok erről nyáladzani itt mert már most ki van a tököm az egésszel, pedig még el sem kezdődött. szépen készülök a 2 szigorlatra aztán reméljük a legjobbakat. ha eljutok harmadévbe ott már nagy királyság lesz, mert állítólag az sokkal könyebb (bár majd hiszem ha látom).

ebben a félévben nem tanulok annyit és olyan feszített tempóban mint az előzőben, több szabadságot megengedhetek magamnak valamennyivel. ráadásul az órarendünket is sikerült úgy átrendezni, hogy már szerdán végzek, szóval 4 napos hétvégéink vannak. és még valaki azt merte mondani hogy az orvosi a nehéz, hehe, tévedett ?? nem.

szóval összességében elvagyok, élem a tanulással teli szürke kis életem, és már nagyon várom a nyarat. vagyis a nyárnak csak a vizsgaidőszak utáni részét. tervezzük, hogy megyünk nyaralni a csoportunkkal, tervezzük a gimis haverokkal is. úgyhogy sok tervem van, de ha már csak a felét meg tudom valósítani akkor elégedett leszek. ráadásul július végén-augusztus elején lesz majd 4 hét fogászati nyári gyakorlatom is, amit már tökre várok. annyira király lesz belelátni végre a gyakorlati részébe is, amiről tényleg szólni fog majd ez az egész, a munkám, és nem csak a könyvek felett szenvedni az elmélettel. már megbeszéltem a dolgot egy fogorvossal is, aki mondta hogy szívesen fogad és tanítgat amit kell, körbevezetett a rendelőjében, a fogtechnikai részen szóval húhh ez elég ösztönzőleg hatott.
úgyhogy most ennyi lenne a nagy harci helyzet. amúgy meg nagyon nagyon fáradtan érzem magam. vagy talán nem is a fáradt a legjobb szó, hanem a kimerült. sokszor csak fekszem az ágyon, bámulom a falat, és semmi nincs egyszerűen a fejemben, teljesen üresnek érzem magam, és nincs erőm hogy felkeljek és leüljek tanulni. tulajdonképpen felkelni sincs erőm. ez olyan fajta kimerültség amin már egy kis délutáni szunya nem segít. sok délutáni szunya sem. alig várom, hogy megcsináljam ezt a 2 szaros szigorlatot és vége legyen ennek a másodévnek. A MÁSODÉVNEK. a rettegett másodévnek. (ami amúgy rosszabb, mint amire számítottam. lehet most csak azért mondom ezt mert még nagyon benne vagyok a sűrűjében, és jövő ilyenkor már nevetve gondolok majd vissza rá, de most azért elég szar).

ha pörgős kedvemben vagyok, ezt szeretem hallgatni:

ha meg csak lötyögős kedvem van, akkor ezt:

elkezdődött a 2. év 2. féléve. hazudhatnán, hogy azért nem írtam most is hetek óta mert annyit de annyit tanulok hogy beleszakadok, és egyszerűen nem volt rá időm... de nem így van.
sőt, az igazság hogy már nagyon lelkiismeret furdalásom is van emiatt és kimondottan utálom magam, de már a 4. hete jön majd a szorgalmi időszaknak és én még mindig nem tanultam semmit. mindig ilyen kibúvókat találok, hogy "az élettan zh jövőhéten lesz, arra már úgysem érdemes tanulni mert úgysincs elég időm, a neuroanatómia demó meg csak 3 hét múlva lesz, azzal ráérek később". ergo nem kell tanulnom semmit. mennyire egyszerű az egész, nem? :D
az a baj különben, hogy nem :( most évvégén már nem egy, hanem egyből 2 szigorlatom is lesz, élettanból és biokémiából. neuroanatómiából a fél év anyagát 6. hét alatt lezavarják és ennyi időnk is van megtanulni. és engem annyira, de annyira nem tud érdekelni most ez az egész, hogy minden nap bemegyek a kötelező gyakorlatokra, az előadásokat természetesen kihagyom, a szabadidőmben pedig gépezek, tv-zek, járkálok a városban, vásárolok, ergo mindent ami nem tanulás. olyan ember lettem akiket nemrég még lenéztem. tényleg nagyon utálom magamat, és annyira érzem, hogy el kéne kezdeni tanulnom mert nagyon nagyon gyorsan telnek a hetek, de nem tudok erőt venni magamon.

de érzem hogy ezt nagyon nem így kéne most csinálnom, úgyhogy jövőhéttől már tényleg elkezdek tanulni rendesen - ezt most persze főleg magamnak írtam ide, kapj már észbe ember, meg fogsz bukni bakkeeeeeer

a neuro agyboncolásokon meg mindig pont ugyan így érzem magam, haha:

különben az ember azt hinné, hogy az agy boncolása mennyire érdekes lehet. naivan én is ezt hittem az első órákon. hát most elárulom, hogy ennyire unalmas anatómia gyakjaim még sose voltak.... szívesebben nézném ahogy szárad a falon a festék, mint ahogy agyat boncolnak. szörnyű.

hála égnek, olyan nagy megkönnyebbülés, hogy véget ért ez a mocskosul undorító hónap. ha az év egy nagy fasírt lenne, akkor a január biztos egy kibaszott nagy mócsing benne. vagy ha az év csokis süti, akkor a január az az egyetlen szem mazsola amit annyira utálok. nem tudom miért, de az év első hónapja mindig szörnyen telik, idén sem volt ez másképp. persze nem csak a vizsgák miatt, azok csak rátesznek egy lapáttal, de ebben a hónapban valahogy mindig olyan sok szar dolog történik velem / velünk / a családdal. idén sem volt ez másképp, sok sok szar dolog történt, de nem is részletezném. ilyenkor mindig csak ilyen közhelyekkel próbálom vigasztalni magam, hogy "fel a fejjel, majd jobb lesz minden, az élet megy tovább, bla bla " és ahogy eljön a február máris sokkal boldogabb vagyok. szóval helóóóó február...végre.

amúgy meg ne induljatok útnak, mert mindenhol (állítólag) ónos eső van, és ha elakad akkor maradjon a kocsijában vagy szálljon át egy másik kocsiba. vagy valami ilyesmi volt tavaly. bár nem tudom, én erről az ítélet időről csak a neten olvastam, mert nálunk az elmúlt 2 napban szinte tavasz van, süt a nap meg mindne. mintha nem is magyarországon lennék. pedig itt vagyok.

és már alig várom az Eurovíziós dalfesztivált. én vagyok szerintem kis hazánkban a legnagyobb fan.