tudom tudom tudom nem mondható hogy túl aktív lettem volna az elmúlt időszakban. azaz aktív voltam, csak nem itt. az utolsó bejegyzés még úgy kezdődött, hogy "itt a 2. félév", ezt pedig már úgy is kezdhetném hogy "vége is a 2. félévnek" mert már közeledünk hozzá. pedig a java még csak most jön majd a vizsgaidőszak személyében, jajjj de jó is lesz. na jó, nem is akarok erről nyáladzani itt mert már most ki van a tököm az egésszel, pedig még el sem kezdődött. szépen készülök a 2 szigorlatra aztán reméljük a legjobbakat. ha eljutok harmadévbe ott már nagy királyság lesz, mert állítólag az sokkal könyebb (bár majd hiszem ha látom).

ebben a félévben nem tanulok annyit és olyan feszített tempóban mint az előzőben, több szabadságot megengedhetek magamnak valamennyivel. ráadásul az órarendünket is sikerült úgy átrendezni, hogy már szerdán végzek, szóval 4 napos hétvégéink vannak. és még valaki azt merte mondani hogy az orvosi a nehéz, hehe, tévedett ?? nem.

szóval összességében elvagyok, élem a tanulással teli szürke kis életem, és már nagyon várom a nyarat. vagyis a nyárnak csak a vizsgaidőszak utáni részét. tervezzük, hogy megyünk nyaralni a csoportunkkal, tervezzük a gimis haverokkal is. úgyhogy sok tervem van, de ha már csak a felét meg tudom valósítani akkor elégedett leszek. ráadásul július végén-augusztus elején lesz majd 4 hét fogászati nyári gyakorlatom is, amit már tökre várok. annyira király lesz belelátni végre a gyakorlati részébe is, amiről tényleg szólni fog majd ez az egész, a munkám, és nem csak a könyvek felett szenvedni az elmélettel. már megbeszéltem a dolgot egy fogorvossal is, aki mondta hogy szívesen fogad és tanítgat amit kell, körbevezetett a rendelőjében, a fogtechnikai részen szóval húhh ez elég ösztönzőleg hatott.
úgyhogy most ennyi lenne a nagy harci helyzet. amúgy meg nagyon nagyon fáradtan érzem magam. vagy talán nem is a fáradt a legjobb szó, hanem a kimerült. sokszor csak fekszem az ágyon, bámulom a falat, és semmi nincs egyszerűen a fejemben, teljesen üresnek érzem magam, és nincs erőm hogy felkeljek és leüljek tanulni. tulajdonképpen felkelni sincs erőm. ez olyan fajta kimerültség amin már egy kis délutáni szunya nem segít. sok délutáni szunya sem. alig várom, hogy megcsináljam ezt a 2 szaros szigorlatot és vége legyen ennek a másodévnek. A MÁSODÉVNEK. a rettegett másodévnek. (ami amúgy rosszabb, mint amire számítottam. lehet most csak azért mondom ezt mert még nagyon benne vagyok a sűrűjében, és jövő ilyenkor már nevetve gondolok majd vissza rá, de most azért elég szar).

ha pörgős kedvemben vagyok, ezt szeretem hallgatni:

ha meg csak lötyögős kedvem van, akkor ezt: