naszóval azt a kis 'teadélutánt', amit hétfőre terveztünk, bizonyos okokból elhalasztottuk mára. 4en mentünk, ettünk sütit is, na és a tea.....istenem. fantasztikus volt. egy az, hogy rengeteg féle volt, alig bírtam választani. végül én a nyári felhőt választottam. fogalmam sincs, miért ez a neve...szerintem őszi vagy téli ízzei voltak. kicsit fahéjas, kicsit fűszeres....de az a lényeg, hogy mennyei finom volt. itthonra is be kéne szereznem ilyen különleges teafüveket a filteresek mellé. nem panaszkodom, mert ezek is iszonyú jók szerintem. a múltkor tudjátok milyet vettem? pickwick hibiszkuszos tea eper aromával....hát amikor először megkóstoltam. mennyei. most ez az aktuális kedvencem. bár szinte mindent szeretek, amiben eper aroma van. ha már itt tartunk....a legeslegkedvencebb teám, amiből bármennyit képes vagyok meginni bármikor, az a nestea vitao zöldtea eper ízzel. na hát attól fantasztikusabb dolog nincsen a világon. azt annyira szeretem, hogy van róla egy kis fénykép az iskolai szekrényemben. amikor belekortyolsz, és csak a zöldtea enyhén keserű ízét érzed. aztán ha lenyeled, ott marad a szádban az a mennyei édeskés eper íz <3

na látjátok, ilyenkor jövök rá, hogy nem vagyok teljesen normális. egy teljes cikket írtam a teákról. ez már nagyon beteg dolog. kezeltetni kéne magam :D

amugy meg je dois écrire 200-250 mots sur la fille dont je vois l'image.
de az a gáz, hogy még el sem kezdtem :(

ma befejeztem a kémia leckét, rengeteg volt, de szerencsére időben végeztem vele. utána meg húúú mit csináltam. volt itthon ilyen kis dísztök, én meg kifaragtam, mintákat vágtam bele, aztám amikor sötét lett gyertyát tettem bele és meggyújtottam. olyasmi, mint amikor halloweenkor szoktam csinálni. most ehhez volt kedvem. és nem akarom magamat fényezni, de szerintem elképesztően szuper lett (Y) kitettem a teraszra, és ott világított, és úgy nézett ki mint valami nagy égő méhkas és gyönyörű minták világítottak a falra. én meg ott ültem, néztem egy darabig, hogy milyen szépet alkottam. aztám megéreztem a sült tök illatát....istenem annyira imádom. annyira őszi, és olyan kellemes érzés fog el amikor megérzem. szóval így telt a délutánom-estém. kellemesen ^^

és látjátok ilyenkor annyira, de annyira kellemtlen érzés fog el...ilyen szarságokkal töltöm a drága időmet, ahelyett hogy biológiát tanulnék. most lelkiismeret furdalásom van. de tudjátok mit? ezt ízért is írom ide le, mert ha visszaolvasom majd erőt meg kitartást merítek belőle: esküszöm, hogy holnap újra belevetem magam a biológiába, a füzetem lesz a legjobb barátom, a könyvem pedig a kispárnám <3 már csak / még 12 nap van az érettségiig. attól függ, ki hogy nézi. én érzem, hogy mindent megfogok tanulni, és sikerül majd egy olyan eredményt elérnem, mint amit el is várok magamtól ( 110% :P). éljen a holnap a kémiával és a biosszal együtt.
jóéjt nektek.

annyira álmos vagyok, hogy hihetetlen. és ahelyett, hogy aludnék, itt írok megint. de már elég régóta fentvagyok, szóval kezdek magamhoz térni. a mai napon gondolkodtam. tök jó lesz. csak 5 órám van, úgyhogy elég hamar itthon leszek, és ez az 5 óra is olyan hasznos lesz, mint tesi, lyukas, vagy töri... nem szeretem a törit. a tanárunkkal kölcsönös az utálat egymás iránt. kár, hogy érettségin nála fogok szóbelizni.
de nem élvezhetem önfeledten az ilyen kis kellemes-lustálkodós napokat, mint a mai, mert a fejem fölött már ott lebeg a szerda gondolata. fujj. a szerda az én hétfőm. mármint úgy utálat terén. ki nem állhatom. de gyorsan túl kell esni rajta. ha ma hazaértem, gyorsan nekiesek a kémiának, és talán estére végzek is vele. remélem. de egy ilyen szép nap kezdetén arról az undok szerdáról nem is írok többet, mert csak elrontaná a kedvem. de én ezt nem hagyom. én nyertem szerda, hallod?!  muhahaha

hát ilyen korai órákban ennyit sikerült összehoznom.

amikor visszaolvastam az előző bejegyzésem, rájöttem 2 dologra. elsőnek arra, hogy ez a annyira szuper, hogy akár én is írhattam volna neki.

sajnos nem én írtam, mert egyáltalán nem vagyok zenei vénával megáldva, de akkor is. értitek. minden szava teljesen idevág.

" Nagyon hiányzik az, amikor átölelsz,
 de olyan kib*szott sok a többszáz kilométer..."

a másik dolog amire rájöttem, hogy mennyire romantikus alkat vagyok. komolyan...visszaolvasva az előző bejegyzésem.....ahhw. ettől jobban és tisztábban nem tudtam volna leírni az érzéseimet. még most is látom, ahogy ott áll a folyóparton, és engem vár, és hiába , hogy nem mondta ki, de ő is izgult, mert láttam rajta !! :D kis sunyi <3

na mind1, nem is emésztem ezen tovább magam. úgy látszik ő már örökre csak amolyan plátói szerelem marad nekem <3

Feljegyzések a blog előtti életemből. Első fejezet: 2010.04.17.

    "Felkelek. Szétnézek a szobában: még minden fiú alszik. Nem csoda, még csak 6.00, de én már nem bírok aludni az izgalomtól. Kicsit fáj a fejem, biztos azért mert tegnap este ittam egy keveset. Elvégre osztálykiránduláson vagyunk. Felkelek az ágyból, belenézek a tükörbe. Ilyen állapotban nem találkozhatunk. Már csak 2 órám van. Gyorsan a fürdőszobába szaladok. Megmosakszom, bezselézem a hajam, úgy tűnik elkészültem. Végigmegyek a folyosón, síri csend. Az egész osztály alszik. Bemegyek a szobánkba, ott sem más a helyzet. Engem nem érdekel: összeszedem a cuccaimat, amik szanaszét hevernek a szobában. Bepakolok a bőröndömbe, bekapcsolom a mobiltelefonom és várok. Várok, várok, várok...ólomlábakon jár az idő. Ránézek az órámra: 6.45. Fél óra múlva megint ránézek: 6.50. ISTENEM! Legyen már végre 8.00 !! Csak fekszem az ágyamon, folyton az órámat bámulom, de semmi sem történik. Elkalandoznak a gondolataim...már csak rá tudok gondolni. A fényképét bámulom, és elképzelem, hogy milyen lesz vele.
A többiek is ébredezni kezdenek, én pedig visszatérek a valóságba. Gyorsan az órámra nézek megint, 7.50. A torkom a szívemben dobog. Nemsokára itt lesz. Kipattanok az ágyból, összeszedem magam és várok tovább. Pár perc  múlva megcsörren a telefonom, sms érkezett. Remegő kezekkel nyúlok a mobilomért. Tőle jött az üzenet. Nagy levegőt veszek és elolvasom. Rövid, tömör, de nekem nagyon sokat jelent: 'Itt várlak az épület előtt'. Ez a pár szó annyira izgalomba hozott, hogy éreztem, ahogy elönt a melegség, a szívem egyre gyorsabban ver. Felpattanok ,indulni készülök. Jaj ! Az ajándékát majdnem itt felejtettem. Felkapom a színes ajándékszatyrot és elindulok, mostmár határozottan megyek, semmi sem érdekel. Még egy kicsit elidőzök az ajtónál. Belenézek a rajta lógó tükörbe: beletúrok a hajamba és megpróbálom egy mosollyal palástolni az idegességemet (kevés sikerrel...) Innen már nincs vissza út, csak megyek, megyek, le a lépcsőn, egyenesen a főbejárathoz. Remegnek a lábaim az izgalomtól, de ez sem tarthat vissza. Odaérek az ajtóhoz. Még egyszer nagy levegőt veszek, majd megerőltetem magam, lenyomom a kilincset. amikor kilépek az ajtón egy percre elvakít a reggeli napfény. Pár másodperc múlva viszont már tisztán látok. Tisztábban, mint bármikor máskor. Ott áll előttem, engem néz, rám mosolyog, nekem köszön és felém indul. Én pedig ebben a percben éreztem, hogy mennyire is szeretem őt valójában. Mire magamhoz eszméltem már átölelt én pedig viszonoztam. És ezután már tudtam, hogy mit is kéne tennem. De nem tettem, mert túl gyáva voltam. És még most is az vagyok. Szomorúan vettem tudomásul, hogy Ő nem úgy ölelt át, ahogyan én őt. És ez fáj. Nagyon fáj."