végre fellélegezhetek...egy időre*
hát kérem szépen túl vagyok rajta ^^ ez a nap annyira villám gyorsan eltelt: felkeltem, elkészültem, bementem, megírtam, hazajöttem és ennyi. mondom, az az egy volt furcsa, hogy nem izgultam annyira, mint vártam. meg is lepődtem magamon, na mind1.... hát az érettségi. összességében elégedett vagyok vele. 1-2 iszonyatosan szivatós feladat volt.
megkaptuk az érettségi lapokat elkezdtük. az elsőt nem tudtam, ki hagytam, a másodikat detto... aztán szépen lassan minden eszembe jutott. a feladatok nagy részét elég hamar és ügyesen megcsináltam, kb. egy óra alatt végeztem a könnyűekkel. aztán ott volt a maradék, amiken a maradék 3 órában törtem a fejem. volt benne rohadt genetika / fujj de utálom /, de szerintem azt is jól kiszámoltam. bár volt egy kis gubanc, de azthiszem megoldottam. aztán volt egy nagyon primitív feladat, hazai fás társulásokkal kapcsolatban. gyorsan megcsináltam, örültem magamnak. aztán visszaolvastam, és rájöttem, hogy az egészet elrontottam....nagyszerű. áthúztam az egészet, kértem egy tisztázati lapot és leírtam helyesen. szerintem az is rendben lesz. hát összességében minden feladattal egész jól elboldogultam, kivéve egyet..... hát az az az arra szavakat sem találok. a nehéz és a szar nem elég rá. egyszerűen egy óráig törtem rajta az agyam de nem tudtam megcsinálni, képtelen votlam. úgyhogy azt csak betippeltem. ( az lesz majd a nagyon idegesítő, ha megnézem a javító kulcsban, hogy mennyire primitív válaszok voltak....)
és még egy dolog volt meglepő: az érettségi előtt biztos voltam benne, hogy a 2 esszé közül az emberrel kapcsolatosat fogom választani, nem pedig a növényeset. de ahogy ott volt előttem a választás, egyszerűen valami azt súgta, hogy a növényeset válasszam, szóval azt írtam meg (kettős megtermékenyítés, szervek, szövetek, stb...) szerintem az is rendben van.
hát ez a nagy harci helyzet. aztán már beszéltem a külön biosz tanárommal, hogy pénteken megyek hozzá és együtt megnézzük a feladatokat.....hááát nem szivesen. mert túlságosan emészteni fogom magam, ha tudom hogy valamire rossz választ adtam.
csak egy percre* érdekes, nem vagyok annyira ideges mint vártam. egy éve, amikor az angol érettségit írtam, az ájulás szélén voltam az idegességtől, most meg semmi. de ez így van jól, minek is idegeskednék? fölösleges.
most próbálom úgy felfogni ezt az egészet, mintha csak a külön tanáromhoz mennék egy órára. ő előkapna egy régebbi érettségit és megoldanánk gyakorlás képpen. az a picike eltérés van, hogy most ha nem tudok valamit, nem lesz ott a tanárom, hogy segítsen. sőt...még a megoldó kulcs sem lesz ott mellette, hogy belepillantsak. de ezzel semmi gond: érzem, hogy nem lesz szükségem se a tanáromra, se a javítási útmutatóra, mert minden menni fog egyedül is !!és ha mégis kétségeim vannak ezzel nyugtatom magam:
mindent átnéztem???
igen!
mindent tudok?
igen!
mindent értek??
majdnem....
kinek lesz 93% az érettségije ????
NEKEM!
az 13.00-s busszal megyek majd be. addig meg próbálom valahogy elütni itthon az időt és elterelni a gondolataim. este jelentkezem. küldjétek a pozitív energitá!!
bárcsak holnap ilyenkor lenne* már csak egyet kell aludni és itt van a nagy nap...annyira izgulok. most egy dologban reménykedek: hogy holnap reggel a jó beni fog felkelni, nem pedig a másik. az utóbb említett benit egyáltalán nem szeretem. amolyan kis tesze-tosza szerencsétlen pöcs, akinek nem sok minden sikerül. folyton parázik, idegeskedik minden miatt, alig van egy nyugodt perce. fujjj. ellenben a jó beni, na ő már nem semmi. maga a megtestesült nyugalom, sosem idegeskedik, mert tudja, hogy a dolgok az ő kedve szerint alakulnak majd. mindig optimistán tekint a jövőre, épp ezért mindig eléri a céljait és minden sikerül neki. a jó beni (ellentétben a rosszal) még arra is képes, hogy mindent előkaparjon az emlékezetéből, amit az elmúlt 2 hétben tanult és olvasott. - ennek biztos nagyon nagy hasznát fogom venni holnap!!! :D
na látjátok, ezért fog reggel a jó beni felkelni. ha az a lusta dög esetleg nem akarna felébredni, úgyis felköltöm !!! szóval minden rendben lesz.
most azt hihetitek, hogy skizofrén vagyok, de megnyugtatásul mondom, hogy NEM. csak így biztatom magam. ^^
holnap délelőtt, az érettségi előtt még egyszer úgyis jelentkezem, de azért már most megkérlek titeket, hogy holnap délután 2 - este 6 között nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szorítsatok nekem !!!!! iszonyú fontos! KÖSZÖNÖM
szeretlek...mi ez ?!* Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.
áh mi az nekem* hazaértem. végre. felénk olyan modern a közlekedés, hogy elmegy egy busz 7.40-kor, a következő pedig 8.50-kor jön. köszönöm a volánnak ezt a csodálatos egy órát, amivel megajándékoztak, és hasonló szépeket kívánok nekik is.
tök jó volt a francia. és mennyire jófej a tanárom. imádom. ma szinte hajnalok hajnalán keltem fel, szóval nagyon fáradt vagyok. gondoltam, hogyha hazajövök, lefekszek aludni, de a lelkiismeretem nem hagyta. gondolom kitaláltáok miért. igen, biosz ^^ a változatosság kedvéért. elvégre már holnap után itt a nagy nap.
és ma rájöttem valamire. amikor kisebb voltam, valamilyen szinten mindig felnéztem a nagyobbakra, a felsőbb évfolyamosokra. olyan akartam lenni mint ők. olyan fontosnak tűntek, ahogy a nagy mappáikkal és könyveikkel járkáltak a suliban. és az a helyzet, hogy én is ilyen lettem. pont olyan vagyok most, amilyen kiskoromban lenni akartam, és akikre régebben felnéztem. ez fenomenális <3
|