hazaértem. végre. felénk olyan modern a közlekedés, hogy elmegy egy busz 7.40-kor, a következő pedig 8.50-kor jön. köszönöm a volánnak ezt a csodálatos egy órát, amivel megajándékoztak, és hasonló szépeket kívánok nekik is.
tök jó volt a francia. és mennyire jófej a tanárom. imádom. ma szinte hajnalok hajnalán keltem fel, szóval nagyon fáradt vagyok. gondoltam, hogyha hazajövök, lefekszek aludni, de a lelkiismeretem nem hagyta. gondolom kitaláltáok miért. igen, biosz ^^ a változatosság kedvéért. elvégre már holnap után itt a nagy nap.
és ma rájöttem valamire. amikor kisebb voltam, valamilyen szinten mindig felnéztem a nagyobbakra, a felsőbb évfolyamosokra. olyan akartam lenni mint ők. olyan fontosnak tűntek, ahogy a nagy mappáikkal és könyveikkel járkáltak a suliban. és az a helyzet, hogy én is ilyen lettem. pont olyan vagyok most, amilyen kiskoromban lenni akartam, és akikre régebben felnéztem. ez fenomenális <3