táncoló talpak* hááát úgy érzem teljesen kész vagyok. hazaértem táncról (végre...) . az elején tök jó volt, nagyon-nagyon elfáradtam, veszettül fájt a bokám, de akkor is jó volt. jól ment a tánc, és örültem neki, hogy milyen jó vagyok. de ez csak a kezdeti lelkesedés volt...aztán tanultunk új lépéseket, volt amelyik jól ment, volt amelyik kevésbé. aztán a végén a tánctanár mutatott még egy új tánclépést...ez eleinte senkinek se ment. én örültem neki, hogy de jó nem csak én vagyok ilyen szerencsétlen. aztán szépen lassan mindneki megtanulta, d eén képtelen voltam. ez annyira idegesít: hogyha valami nem sikerül elsőre, azt nem is próbálgatom tovább, mert annyira felhúz, hogy egyből feladom. most is így volt ez, próbáltam párszor, de áhhhh csak szenvedtem. utánna meg csak ücsörögtem. bőven elég volt a táncból... fujj-fujj tánc. nem akarom többé :( ami még kellemetlen, hogy lillának nagyon jól megy! és olyan kellemetlen úgy táncolni vele, hogy ő tök jól csinálja én meg csak kapálódzok.... na mindegy. lesz ez még így se.
amugy amikor így megyünk táncra, mindig az a bizonyos R. barátom visz be kocsival, akiről már írtam. meg ő is hoz haza. és ma rájöttem, hogy megtörtént az, amit annyira nem akartam: amióta megvan a jogsim szinte egyszer sem vezettem. ez annyira gáz... amíg fezetni tanultam, mindig bizonygattam magamnak, hogy ha egyszerv sikerül, utánna sem hagyom abba a vezetést, mert akkor elfelejteném. meg kijönnék a gyakorlatból, stb.... és nézzétek meg mégis ez történt !! wááá de zavar ez a helyzet. sürgősen el kell kezdenem újra vezetni.
|