tudjátok néha vannak ilyen pillanatok  / mint tegnap este is /  amikor fáradt vagyok, nyűgös vagyok, semmihez sincs kedvem és minden bajom van. és ilyenkor minden, amit normális körülmények között magamban tartok, és másoknak nem mondom el, egyszer csak kibukik belőlem. hát ez volt az oka a tegnapi nagy kirohanásomnak.
miután megírtam, lefeküdtem, aludtam egy nagyot, és amikor felkeltem már minden sokkal szebb és sokkal jobb volt ^^ és így visszaolvasva rájöttem, hogy feleslegesen rinyáltam. azok az érzések, félelmek és gondolatok, azok most is benne vannak, azokon még egyáltalán nem vagyok túl. csak egyszerűen elfogadtam....vagyis inkább beletörődtem. beletörődtem, hogy ez az élet rendje, és ezen mindenki átesik. én is. ennyi kész vége, remekül vagyok, az átmeneti depresszióm már a múlté, tökéletesen érzem most magam, köszönöm.
ma nagyon későn értem haza. suliba csak 4 órám volt. hazajöttem, vagy inkább haza rohantam, kajáltam, leckét írtam és mentem is vissza kémia tanárhoz. kémia után meg mentem 'októberhatodikátmegemlékezni'. mert volt a városban ilyen megemlékezés, ahova minden iskoolából el kellett mennie egy "szerencsés" osztálynak.... úgy hogy ott álltam kb. 1 órát, fújt a szél, majd szét fagytam, de nagyon jól szórakoztam :D :D egy csomót ökörködtünk, meg elszórakoztattuk egymást. utána még zsófival beültünk sütizni, ettem egy mandulás szeletet és ezzel véget ért a mai napom <3

holnap meg táncpróba. aminek örülök is meg tartok is tőle. örülök neki, mert nagyon jó lesz táncolni, nagyon megszerettem. ééés még jobb lesz, mert lillával leszek <3 és nagyon birom őt. olyan kis kedves-aranyos-cuki-szeretnivaló. tehát imádok vele táncolni. de tartok a próbától, mert múlt hét óta annyira fáj a bokám.... remélem bírni fogom =S