Teljesen véletlenül ugrott be, hogy anno én írtam ezt a gportalos blogot. Gondoltam rákeresek, hátha él még az oldal... és tá-dááám!!
És be kell valljam, valami elképesztő élményben és időutazásban volt részem :) Visszaolvasni az akkori kis életem bejegyzéseit, történéseit, eseményeit, vágyait és problémáit. És az akkori dolgokat összehasonlítani a jelenlegi helyzetemmel. Hogy ahol a szárnyaimat kezdtem bontogatni, és az első nyári gyakorlatomat végeztem, később abban a rendelőben én lettem a körzeti fogorvos. Hogy mennyire örültem a fejemnek, amikor elkészítettem életem első tömését egy műanyag fogba, és még büszke is voltam rá :D :D Hogy az évek alatt Debrecen a második otthonom lett, ott találtam rá a legjobb barátaimra, és utólag be kell látnom, hogy -bár nem kezdeném előlről a rengeteg vizsga és tanulás miatt-, de az egyetemi évek valóban életem legszebb évei voltak, és minden percéért hálás vagyok. Hálás vagyok a sorsnak az  ott eltöltött csodálatos 5 évért, a rengeteg élményért, amikre ha visszagondolok most is belefacsarodik a szívem, a barátaimért, akik önmagamért szeretnek, a rengeteg tapasztalatért, és még a végtelenségig sorolhatnám... Vegyes érzelmekkel gondolok vissza arra az 5 évre. Szomorú vagyok, hogy elmúlt. Talán túl gyorsan..De boldog és hálás vagyok, hogy ezalatt sikerült megvalósítani az álmaimat, és egy reménytelen, csalódott fiúcskából fogorvossá váltam. Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor az egyetem főépülete előtt az orvosi diplomámmal a kezemben a szökőkútban álltam. Ezt az élményt az a Beni, akit 2011-ben nem vettek fel az egyetemre egy kémia érettségi miatt (lol :D), el sem tudta volna képzelni. Ha üzenhetnék az akkori önmagamnak, csak annyit mondanék, hogy Sosem szabad feladni,(még a legszarabb és kiábrándítóbb helyzetekben sem) mert az álmok mindig valóra válnak!