van egy l�ny, akit �pp annyira szeretek, mint amennyire ut�lok.

tavasszal ismertem meg, a m�sodik f�l�vben. el�sz�r teljesen k�z�mb�s volt, azt gondoltam hogy egy unalmas, �tlagos sz�rke l�ny, �s � is csak egy a sok �OK-s k�z�l.
egyik nap ismer�snek jel�lt engem. m�g akkor is csod�lkoztam, hogy "h�t ez meg mit akar?", de gondoltam �m legyen. majd �rt nekem. teljesen �tlagos t�m�kr�l, hogy hogy vagyok, mi a helyzet, bla bla bla a szok�sos sablon sz�vegek. mivel ha k�rdeznek arra illik v�laszolni, ez�rt �n sz�pen v�laszolgattam neki, de ennyiben is hagytam a dolgot.
azt�n n�ha, amikor nagy mag�nyomban igyekeztem egyik �r�r�l a m�sikra, egyszer csak megjelent mellettem, �s elk�s�rt, �s k�rdezgetett, �s besz�lgett�nk.
egyszer arra is megk�rt, hogy magyar�zzak el valamit anat�mi�b�l, amit nagyon nem �rt. reggel 8kor tal�lkoztunk a boncteremben, �s ott t�lt�tt�nk egy csom� id�t, de persze akkor sem az anat�mia volt a t�ma.
�s lassan r�j�ttem, hogy egy�ltal�n nem az a sz�rke unalmas l�ny, akinek hittem, hanem nagyon is �rdekes, �s kedves, �s aranyos, �s mellesleg j�l is n�z ki, �s szeretek vele lenni �s vele besz�lgetni, �s j�l �rzem magam mellette. �gyhogy v�ltoztak a dolgok. �n is kerestem a t�rsas�g�t, �s pr�b�ltam kezdem�nyezni, nem csak �.

ez az �llapot nagyon sok�ig nem v�ltozott, eltelt a vizsgaid�szak, majd a ny�r, k�zeledett az �sz, mi pedig besz�lgett�nk minden f�le dolgokr�l, tal�n m�g olyanokr�l is, amir�l 2 bar�t m�r nem nagyon szokott. de �n meguntam ezt a semmilyen helyzetet, ez�rt sz�ba hoztam, hogy akkor t�rt�nhetne valami f�le el�rel�p�s ilyen hossz� id� ut�n. p�ld�ul j�jj�n fel hozz�m, �s n�zze meg az �j lak�som. vagy j�jj�n el velem pizz�zni. vagy csak s�tizni. fagyizni. meginni egy italt. vagy csak egy poh�r vizet. vagy legal�bb fogadjon el egy r�g�t.

de ak�rmikor sz�ba hozom ezt a dolgot, akkor mindig �pp nem �r r�, mert tal�lkoz�ja van valakivel. vagy f�radt. vagy sokat kell tanulnia. �sat�bbi. vagy a kedvencem, amikor m�r meg sem indokolja, csak annyit mondd: nem.

az egyik ismer�s�mnek err�l az a v�lem�nye, hogy a csajok olyanok, hogyha bizonyos szinten leszarj�k �ket, �s p�tolhat�nak �rzik magukat, akkor jobban tepernek. de ha t�l sok figyelmet kapnak valakit�l, akkor �pp visszafel� s�l el a dolog. v�g�lis... ha jobban belegondolok, van benne logika.

�gyhogy fogalmam sincsen semmir�l. nem tudom, hogy lesz-e valami, van-e valami, vagy egy�ltal�n volt-e valami ?? vagy soha nem is volt semmi, csak �n �rtettem f�lre a dolgokat? el�bb fogom meg�rteni a kvantumfizik�t, mint a n�ket. a l�nyeg, hogy ut�lom �t, ami�rt sz�rakozik velem. de amennyire ut�lom, ugyan annyira szeretem.

UI.: adjanak tan�csot a t�lem okosabbak!