az elm�lt napokban kicsit labilis ideg�llapotban voltam. n�ha nagyon j� kedvemben voltam, n�ha meg �gy �reztem magam, mint a mosott szar. azt hiszem a tanul�s az oka. m�r kezd nagyon elegem lenni. m�r tudom az �sszes irodalom, nyelvtan, k�mia t�telem �s m�r a k�mia k�s�rleteimet is mind megtanultam. most �pp a t�rit gy�r�m. pontosan 1 h�t van. �s f�lek egy kicsit.
most azonban �gy �rzem, hogy minden rossz dolog elsz�llt bel�lem. jelen �ll�s szerint boldog vagyok, pr�b�lok nem gondolni a j�v�h�tre. teljes holdfogyatkoz�s van �s gy�ny�r�. a f�rd�szob�m ablak�b�l lesem. olyan hihetetlen k�sztet�st �rzek r�, hogy egyszer�en csak felkapaszkodja az ablakp�rk�nyba, �s kim�sszal a tet�re. most per pillanat ez esne j�l. annyira szabadnak �rezn�m magam. olyan j� lenne csak fent fek�dni a kellemes ny�ri �jszak�n, �s n�zni a csillagokat meg a holdat, ahogy visszat�r. fantasztikus.
de nem teszem meg. nem is �rtem mi�rt. tuti, hogy a legels� l�p�sn�l megcs�szn�k, leesn�k �s kit�rn�m a nyakam. az pedig nem lenne j�. sz�val marad az ablakb�l val� n�zel�d�s! �gy is annyira gy�ny�r� :)

ezt pedig egyenesen im�dom:

“Egyik�nk �lete sem k�nny�. �s akkor? Legyen benn�nk kitart�s, �s mindenekel�tt b�zzunk �nmagunkban. Hinn�nk kell benne, hogy tehets�gesek vagyunk valamiben, �s ezt a valamit - ker�l, amibe ker�l - meg tudjuk val�s�tani.” (Marie Curie)