de jó volt a tegnapi nap. ahh..... egész éjszaka vele beszélgettem. azt imádom benne, hogy vele a semmiről is órákig tudok beszélgetni. lefekszünk az ágyra, bebújunk a takaró alá, és csak hallgatom. hallgatom, és elveszem a hangjában, a nevetésében... néha úgy teszek mintha figyelnék is. de csak bámulom őt, mert nem bírok betelni vele. aztán mire észbekapok már hajnali 1 óra, de még bármeddig képes lennék őt bámulni és hallgatni. csodálatos volt. egyetlen bökkenő van ebben az egészben: hogy majdnem 200 km messze van tőlem, és csak a laptopomon keresztül lehettem vele. egyenlőre csak ennyi jutott nekem... de lesz ez még így se majd meglátjátok ;)